Király Sándor: Álmok Földjén

Ez a picinyke verses-képes gyűjtemény több esztendőnyi szervezés, munka, várakozás, és leginkább sok jóérzésű embertársam segítőkészségének eredménye. A várakozásnak vége, tennivaló viszont bőven
akad még.
A nevem Király Sándor. Ifjúkorom óta írok verseket. 2017 novemberében egy hajléktalan emberek számára havonta meghirdetett művészeti pályázatra beadtam egyik alkotásomat a Fedél Nélkül szerkesztőségébe. Egy hónap elteltével kaptam a hírt, hogy a versem 3. helyezést ért el mintegy 40 beküldöttalkotás közül.
Hihetetlenül jó érzés töltött el, amikor a várva várt tiszteletpéldányt fellapozva, életemben először nyomtatásban láthattam viszont versemet. Ekkor döntöttem úgy, hogy verseim egy részét publikálni fogom. Alig néhány nap elteltével párosult hozzá az a gondolat, hogy amennyiben ez sikerül, a kiadott
kötetekkel a Fedél Nélkül terjesztőit fogom támogatni. Nehéz időszak volt ez számomra. Egy éjjeli – átmeneti szállón hajtottam le fejemet, akkor már második hónapja. Így szívbéli döntésemet megelőzte az észérv, hogy előbb a saját nyomorúságomból kászálódjak ki. Két helyen dolgoztam, végül majd’ egy év telt el, mire sikerült újra a saját lábamra állnom. Odébb hessegetett célom egyre sűrűbben röppent vissza hozzám. Egyik Duna-parti sétám alkalmával villámcsapásként ért egy újabb gondolat: mennyivel színe-
sebb lenne a kötet, ha több alkotó munkája is helyet kapna a gyűjteményben? A következő másfél esztendő lázas kereséssel telt, olyan művészeket szerettem volna megszólítani, akik munkáikkal szívből támogatnák ötletemet. Keresésem eredménye mindössze néhány ígéret volt, melyek közül egyet-kettőt váltottak be csupán. Ez még nagyon messze volt attól, amit elképzeltem. Ezért felvettem a kapcsolatot egy számomra igazán kedves és segítőkész csapattal, a Pálferi Karitásszal. Néhányan közülük összedugták a fejüket, és szervezésbe kezdtek, hogy ügyemet segítsék. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Végre valami elkezdődött, ami már jócskán túlszárnyalta addigi próbálkozásaimat. Közösségi oldalukon kampányoltak, illusztrátorokat keresve. Ettől a ponttól kezdve már közös célként gondoltam a készülő kötetre. Egyre többen jelentkeztek, és érkeztek a szebbnél szebb alkotások. Nagy lendületet kapott a történet, és vele együtt én is. Szívmelengető volt – s ma is az – számomra látni, érezni, hogy mekkora összefogás vette akkor kezdetét. Mindeközben azon főtt a fejem, miként szedem majd össze a nyomdaköltségre a pénzt.
Munkám folyamatosan volt, és amikor csak tudtam, mellékállást is vállaltam, de azt az akkori albérlet és a megélhetésem felemésztette. Azt találtam ki, hogy egy jótékonysági aukció keretén belül összeszedek némi pénzt az évek során felhalmozott antik tárgyaim eladásával, egy erre a célra létrehozott oldalon.
Az ötletet megosztottam a szupercsapattal, és ismét felhívás jelent meg az oldalukon. Pár nap elteltével, érdeklődés hiányára hivatkozva berekesztettem az aukciót.
Elszomorodtam, és nem voltam biztos benne, hogy jó döntést hoztam. Bosszantott, hogy mintha valami gonosz megérezné, amikor az ember elkezd haladni, és rögtön annyival növelné a bukkanók számát, mint amennyivel előrébb lehetne. Azért nem adtam fel, lelkesedésem töretlen maradt. Elfogadtam, hogy ez most ismét a várakozás ideje. 2022-ben a költészet napján meghívtak a Reflexiók című kiállításra, ahol megismertem József Imre költőtársat és Kós Mihály karikaturistát. A kiállításon a két művész közös munkáit tekinthette és vásárolhatta meg a közönség. Az eseménynek része volt egy kerekasztal beszélgetés is. Előtte nagyjából egy órával vállaltam, hogy felolvasok egyet verseim közül. Néztem a minket körbeölelő sokaságot, láttam jelenlévő embertársaim szemében a lelkesedést, és éreztem a levegőben a nekem „szóló” biztatást. Ezerrel kalapált a szívem, és az járt a fejemben, hogy hogyan fogom tudni az eseményhez méltóan felolvasni a verset. Időm sem volt ezen morfondírozni, mert mire végig értem e gondolaton, már fel is konferáltak. „Most pedig hallgassuk meg…!” Tessék? Én jövök? Vettem egy nagy levegőt, és felolvastam A természet bölcsessége című versemet, melyet néhány évvel ezelőtt épp a költészet napján írtam meg. Elhangzott az utolsó sora, még vártam egy lélegzetvételnyit, mielőtt felemeltem volna a tekintetem. Sikerült! Felolvastam, és láthatóan tetszett nekik! Leírhatatlan volt számomra a megkönnyebbülés. Azok közé tartozom, akik írni szeretnek, beszélni annál kevésbé. Az esemény végére szép nagy összeg gyűlt össze a becsületkasszában. Nemcsak pénzzel hanem hihetetlenül nagy energialökettel is támogattak azok, akik jelen voltak.
Most, hogy elértünk eddig a pontig, már csupán egyetlen, viszont mind közül a legfontosabb mozzanat hiányzik ahhoz, hogy történetünk igazán teljessé váljon. A Te kinyújtott kezed egy nehezebb sorsú embertársad felé. Egy embertársad felé, akinek nincs hová hazamennie, nem várja az otthon melege, nem öleli körbe családja. Aki ehelyett, Isten tudja, mi okból, az utcafronton küzd minden nap a túlélésért, sokszor több veszélynek kitéve, mint bármelyikünk. Persze, ha ezt olvasod, akkor már a legjobb úton haladunk. Rengeteget tudnék írni eddigi életutamról, legfőképpen pedig a hajléktalanságban szerzett tapasztalataimról. Talán egy következő könyvben összegyűjtöm ezeket is.
Most csupán annyit tennék hozzá: hálásan köszönöm a magam, valamennyi alkotótársam, és minden drága segítő szándékú barátom nevében, akik bármilyen módon segítettek színt hozni ebbe a történetbe, hogy Te, drága olvasó, teljessé tetted! Őszintén remélem, hogy az oldalakat lapozgatva a Te napjaidba is sikerül örömteli színárnyalatot vonnunk!

Mély tisztelettel:
Király Sándor
 
Kiadó: Menhely Alapítvány
Oldalszám: 56 oldal
Megjelenés: 2023.
Nyelve: magyar
Méret: 170 mm x 235 mm
Súly: 130 g
Kötés: puhatáblás, ragasztott
ISBN: 978-615-80999-9-8